Nagyon sokan kérdeztétek, hogy mi a különbség a Perfekt és Präteritum múlt idők használata között a német nyelvben: azaz mikor és melyiket kell alkalmazni?

Perfekt = összetett múlt

Präteritum = egyszerű múlt

A videóban szerepelő példák, így jelen PDF-ben szereplő példák is mind E/1-ben, azaz egyes szám első személyben (én) fognak szerepelni az egyszerűség kedvéért.

Valamint azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez az anyag most nem arról szól, hogyan képezzük a múlt időt. A videóban feltételezem, hogy a múlt idő képzését már ismered --> itt most a használatbeli különbségekről lesz szó.

Példák:

ich kochte – én főztem – Präteritum

ich habe gekocht – én főztem – Perfekt

ich ging – én mentem – Präteritum

ich bin gegangen – én mentem – Perfekt

A német nyelvben 3-féle múlt idő létezik, de ezek közül az esetek nagy részében csak kettővel találkozunk, a Perfekttel és a Präteriummal. A harmadik múlt időt úgy hívják, hogy Plusquamperfekt, azaz régmúlt, és igen ritkán, speciális esetekben kell használni. Ilyen speciális eset az előidejűség – utóidejűség. Csakhogy érthető legyen, egy mondat erejéig szemléltetem, miről is van szó:

Miután kitakarítottam a lakást, bevásároltam. --> tehát itt előbb történt a takarítást, ezt követően történt a bevásárlás. Ezért hívjuk előidejűségnek – utóidejűségnek.

Nachdem ich die Wohnung geputzt hatte, kaufte ich ein. --> ahol a geputzt hatte a Plusquamperfekt.

Példa még a Plusquamperfektre:

ich hatte gekocht – főztem (mielőtt csináltam volna valami mást); főztem volt – régmúlt kifejezés

ich war gegangen – mentem (mielőtt csináltam volna valami mást); mentem volt – régmúlt kifejezés

Nézzük tehát az igeidők használatának eseteit:

• ha szigorúan nyelvtani szempontból nézzük, akkor gyakorlatilag mindkét igeidőt használhatjuk bármikor. Helyes az is, hogy: ich sah – láttam, és az is, hogy ich habe gesehen – láttam. Az angoltól eltérően tehát, nyelvtanilag nézve, mindkettő helyes.
• a kutya ismételten a "szokásokban" van elásva; mikor melyiket "szokták" használni, melyik cseng ismerősen és melyik hangzik nagyon idegennek, távolságtartónak. Ha pl. túlzásba visszük a Präteritum használatát, az olyan, mintha úgy beszélnénk, mint egy hivatalnok vagy egy katonatiszt. Nyelvtanilag nem helytelen, de igencsak furcsán vennék az emberek.
• a Präteritum az alábbi szituációkban állja meg a helyét: formális, hivatalos, rideg, távolságtartó, feszes, magázó
• Präteritum továbbá: írásos formában, könyv, regény, újság, sajtó
• a Perfekt az alábbi szituációkban állja meg a helyét: informális, kötetlen, tegező, baráti társaság, laza
• Perfekt továbbá: social media, e-mail, baráti levél, SMS
• a Perfekt a beszélt nyelv írott változata

Kivételek! Az alábbi igéket szinte mindig (szóban és írásban is) PRÄTERITUMBAN használjuk, ezt szokta meg jobban a német fül. Ez nem azt jelenti, hogy a Perfekt alakjukkal soha nem fogsz találkozni; természetesen előfordul. A hangsúly azon van, hogy hogy szokták inkább használni:

• haben (birtokolni) – hatte
• sein (lenni, létige) – war
• módbeli segédigék: wollte (akartam), durfte (szabad volt), sollte (kellett), mochte (szerettem), konnte (tudtem), musste (kellett)
• finden (találni): ha fizikai értelemben használjuk, akkor Perfekt: Találtam egy kulcsot. – Ich habe einen Schlüssel gefunden.
• finden (találni): elvont értelemben, véleménynyilvánítás, nem megfogható tárgy, akkor Präteritum: Azt furcsának találtam. – Ich fand es komisch.
• geben (adni): a szó szoros értelmében, ténylegesen adni valamit --> Perfekt. Adtam neked egy csokit. – Ich habe dir eine Schokolade gegeben.
• es gibt + A (van valami valahol): ennek használata múlt időben Präteritum --> es gab + A

          A faluban volt egy iskola. – Es gab eine Schule in dem Dorf.

• heißen (hívni valakit valahogyan) – leginkább Präteritum alakban használjuk. Hogy hívták őt? Már nem emlékszem. – Wie hieß sie? Ich kann mich daran nicht mehr erinnern.

EGYENÉRTÉKŰ mindkét múlt idő az alábbi igéknél, gyakorlatilag mindegy, melyiket használod:

• wissen (tudni): wusste / habe gewusst. Nem tudtam a címet. – Ich wusste die Adresse nicht. = Ich habe die Adresse nicht gewusst.
• kennen (ismerni): kannte / habe gekannt. Ismertem a tanárt. – Ich kannte den Lehrer. = Ich habe den Lehrer gekannt.
• denken (gondolni): dachte / habe gedacht. Nem gondoltam erre a lehetőségre. – Ich dachte an diese Möglichkeit nicht. = Ich habe an diese Möglichkeit nicht gedacht.

Területi sajátosságok:

• Dél-Németország: inkább a Perfekt van előnyben
• Észak-Németország: inkább a Präteritum van előnyben – még szóban is

Angolos párhuzam:

• ha egy esemény néhány perccel, néhány órával ezelőtt történt és HATÁSSAL VAN A JELENRE, akkor csak Perfektet használhatunk. Pl., ha egy barátunk meghívott bennünket vacsorázni és emiatt ő főzött nekünk, akkor a főz igét nem használhatjuk csak Perfektben.

Jani hat uns zum Abendessen eingeladen. Jani hat selber das Abendessen gekocht.